|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
AMFITÍPIA |
|
|
| Névvariánsok: |
Amphitípia; amphitype (ang.); Amphitypie (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1849 |
|
|
| Használata: |
1849–1865. Egyes fényképészek 1900-ig használták diapozitívok készítésére. |
|
|
| Felfedezője: |
1840-ben Sir John Herschel írta le, hogy az előző év szeptemberében üveglemezt vont be jódozott albuminnal, s ha fekete anyagot tett mögé, pozitív, ha fehéret, akkor negatív képet kapott. William Henry Fox Talbot elnevezése: az amfitípia (amfi: mindkettő, görög) arra utalt, hogy ugyanaz a lemez átnézetben negatív, ránézetben – sötét háttér előtt – pozitív. Louis-Desiré Blanquart-Evrard 1849-ben kísérletezett az eljárással. Ugyanezt a technikát dolgozta ki Párizsban 1852-ben Adolphe Alexander Martin is, de már kollódiummal (ld. ambrotípia). Blanquard-Evrard 1856-ban publikált egy dolgozatot az „amfi-pozitívokról". |
|
|
| Anyaga: |
Albuminnal bevont üveglap, ezüstjodid, mögé keretezve fekete üveg, vagy más sötét anyag. Előfordul, hogy az üvegnegatív háta van befestve lámpakorommal. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Amfitípián olyan üvegre készített, alulexponált albuminos üvegnegatívot értünk, mely mögé sötét anyag került (vagy az üveg hátát festették feketére, vagy papírt, bársonyt tettek oda), majd széleit légmentesen leragasztva, általában dagerrotípia-installációban helyezték el. Csak azok az amfitípiák oldalhelyesek, melyek emulziós oldalukkal hátrafelé vannak bekeretezve. Átnézetben negatív, ránézetben pozitív képet látunk. Megjelenésében, használatában, installálásában megegyezik a későbbi ambrotípiával. Legkönnyebben a csepp-próbával különböztethetjük meg őket, az ambrotípiát kilyukasztja az aceton, az amfitípiát nem. |
|
|
| A készítés módja: |
A negatív készítése megegyezik az albuminos üvegnegatívéval, a fixálás utáni műveletek pedig az ambrotípiáéval. A lemezeket minden fényképész maga készítette, manufakturális, vagy gyári előállításáról nem tudunk. |
|
|
| Méretei: |
Általában a fél- és negyedlemezes dagerrotípiák méreteivel egyező nagyságúak. |
|
|
| Magyarországi használata: |
Hozzávetőleg 1849–1865 között használták. Alkotóikat név szerint nem ismerjük, mert a fényképészek legritkább esetben szignálták ilyenfajta képeiket. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Magyar köz- vagy magángyűjteményben jelenleg nincs azonosított példánya, a világban sem számít gyakorinak, ezért ha egy gyűjtemény ilyen technikával készült, igazolhatóan magyar származású képhez jut, kiemelkedő értékként kell kezelje. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
A törött üveghordozót az üvegoldal felé tett, egyező méretű, hibátlan üveglappal rögzíthetjük. Ha az albumin valamelyik szélen elvált az üvegtől, kevés zselatinnal fixálhatjuk. Ha a háttér feketéje megsérült, javítható, kiegészíthető, lehetőség szerint az eredetivel egyező anyaggal. |
|
|
| Irodalom: |
Martin Hansch: Frühe Photographien – ihre Technik und Restaurierung. Kabinett Verlag, Uwe Scheid, 1985. |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA