|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
AUTOCHROM |
|
|
| Névvariánsok: |
Autokrom, autokróm; autochrome (ang.); Kornrasterplatte, Autochrome (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1904. május 30. |
|
|
| Használata: |
1907-től általános, ekkortól sikerült a lemezeket gyárilag előállítani. (1913-ban már napi 6000 darabot gyártottak.) Még az 1930-as években is használták, főleg színes festmények reprodukcióinak elkészítéséhez. |
|
|
| Felfedezője: |
August és Louis Lumičre. |
|
|
| Anyaga: |
Üveg diapozitív, burgonyakeményítőből és szénporból összeállított színszűrőréteggel. A Lumičre-fivérek által megadott rétegvastagságok: a keményítőszemcséket tartalmazó szűrőréteg 0,062 mm, az erre öntött lakkréteg 0,01 mm, az efölé, a szűrőrétegre kerülő brómezüst-emulzió 0,02 mm. (A Fény, 1909. 9. 258. o.) |
|
|
| Jellegzetességei: |
Az első valódi, tömegesen is alkalmazható színes eljárás. Nagyítóval, a szemcsék alapján ismerhető fel. Csak vetítve, ablakképként, illetve kiállításon, tükrös installációban volt szemlélhető. Gyakorlatilag sokszorosíthatatlan volt. 1912-ben forgalomba került ugyan egy Utocolor elnevezésű papír, amelyre lehetett másolatokat készíteni, de a végeredmény nem volt kielégítő. Csak az 1970-es évektől, a színes fordítós papírok elterjedése után vált lehetővé másolásuk. Internegatív közbeiktatásával, több lépcsőben nyerhető róluk drága, rosszabb minőségű színes papírkép. Művészi felhasználását akadályozta, hogy az eljárás csak kisebb méretű képek készítésére volt alkalmas. Nagy fehér felületek fényképezése szürkés, rózsaszín árnyalatot adott. 1932 után a színes keményítőszemcse-rácsot celluloid alapon is elő tudták állítani. Ezt az anyagot a Lumičre-gyár Filmcolor néven hozta forgalomba. Hat évvel később Lumicolor néven celluloid síkfilm formájában is gyártották. (Vannak szakmunkák, amelyek ide sorolják a többi színbontórácsos eljárást is – Omnicolor, Dufaycolor, Agfacolor, Finlaycolor, Joly, Alticolor, Filmcolor, Krayonotípia – bár ezek sok tekintetben eltérnek az autochromtól.) |
|
|
| A készítés módja: |
Az üveg diapozitívon a fény egy színezett keményítőszemcsékből álló szűrőrétegen hatol keresztül. A burgonyakeményítő szemcséinek átmérője 0,01 mm. 1 cm˛-en 8000 szemcse található. Az egyenletesen elosztott szemcséket cinóbervörösre, sárgászöldre és ultramarinkékre festették. Ezek alaposan összekeverve szürke réteget adtak, amelyben egyik alapszín sem dominált. A szemcsék közti hézagokat finom szénporral töltötték ki, ami semmilyen színű fényt nem bocsát át. Az így előállított szűrőt lakkal vonták be. Erre a rétegre öntötték rá a fényérzékeny emulziót. A lemezt fordítva, üvegoldala felől világították meg, hogy a keményítőszemcsék színszűrőként működhessenek. Jó eredményt csak egy plusz sárga színszűrő használatával lehetett elérni, mert az anyag a kékre túl érzékeny volt. A felvétel során a megfelelő színű sugarak csak a velük egyező színű rácspontokon tudtak átjutni, s feketedést okoztak az alattuk levő fényérzékeny anyagon. A lemez hosszú expozíciót igényelt, mert érzékenysége a legjobb esetben is csak harmada volt az akkor használatos fekete-fehér lemezekének. Szemléltetésül egy adat: tájképet nyáron, a déli órákban, a legerősebb napfényen 8-as blendével 1 mp-nyi expozícióval lehetett megörökíteni. Az addig használt megvilágításmérő táblázatok ehhez az eljáráshoz nem voltak használhatóak. A Wiener Amateur Photographenclub adta ki Autochrom-Belichtungstabelle címmel az első használható autochrom megvilágítási táblázatot. Expozíció után a lemezt 2,5 percig teljes sötétségben pirogallolt, ammóniumbromidot és káliumbromidot tartalmazó hívóban hívták elő. (Később a pirogallolt metokinonnal helyettesítették) Az előhívás ellenőrzésére, a sötétkamra világításához a gyár által mellékelt szűrőt kellett használni, amely sárga és zöld hártyából állt, s virida papír néven volt ismert. Öblítés után az ezüstképet nem fixálták, hanem káliumpermanganátban kihalványították, megvilágították az eredetileg fény nem érte brómezüstöt, s amidolos fürdőben, három percig újrahívták. Így alakult át az eredetileg negatív kép pozitívvé. Ez az ezüstkép szabályozta, hogy vetítéskor milyen színű szemcséken jusson vagy ne jusson át fény, azaz milyen színűnek lássuk a képet. Mivel a természetes száradás során az emulzió gyakran elvált a hordozótól, az egy-két perces, gyengén folyó vízben történő mosás után hirtelen, ventillátor segítségével szárították meg a képeket. A lemezt bizonyos korlátok között erősíteni, gyengíteni is lehetett. |
|
|
| Méretei: |
Leggyakoribb a 9x12 cm. Ritkán 13x18 cm-es is előfordul, ezek értékesebbek. Sztereó változata is ismert. |
|
|
| Magyarországi használata: |
A franciák után a magyarok voltak az elsők a világon, akik sikereket értek el autochrom lemezekkel. Dr. Kelen Béla, dr. Kenyeres Balázs és a Photo Club tagjai már 1907 elején figyelemre méltó felvételeket készítettek, Kenyeres pedig sebészprofesszorként tudományos célokra is használta az eljárást. Pedig ekkor Budapesten még csak egy-két lemezhez lehetett hozzájutni, a szükséges szűrők, kellékek nélkül. Elsőként Pejtsik Károly üzletében juthattak az érdeklődők autochrom-lemezhez, de 1908-ban Bernhardt Wachtl bécsi fotócikk-kereskedő budapesti főraktárában a Lumičre gyártotta lemezeket már ingyenes használati leírással lehetett beszerezni. Jellemző, hogy a budapesti Photo Clubban készült autochrom felvételeket a bécsi Fényképész Egyesület is kölcsönkérte, hogy tagjainak bemutathassa. Sztankovszky József gyógyszerész Az Amatőr (1908) szerint mind a felvételhez használatos sárga szűrőt, mind a lemezt tökéletesítette, szűrőjét a bécsi C. Reichert optikai intézet gyártotta is. Krump József felsőkereskedemi iskolai tanár a Zombori Műkedvelő Fényképészek Egyesületében mutatta be az autochrom lemezek kezelését, előadását vetítéssel fejezte be. (Fotográfia, 1907. 157–161. o.) 1908-ban rendszeressé váltak az autochrom bemutatók, vetítések. Márciusban báró Weissenbach János a Műbarátok Körében Természetes színek fényképezéséről címmel tartott előadást s vetítette a legjobb amatőr fotósok autochrom lemezeit is. Novemberben Ferenczy József műegyetemi tanársegéd adott elő a témáról a Nemzeti Múzeum dísztermében. (Az autochrom lemezek mellett Joly-féle eljárással készített lemezeket és pinatípiákat is vetített.) Az év végén dr. Steiner Szilárd erzsébetvárosi tanár tartott vetítést, aki könyvet is írt a különböző színes eljárásokról. (Az Amatőr, 1908. 48. 217. o.) Az ekkoriban rendezett kiállításokon az újdonságszámba menő autochrom-lemezek – bemutatásuk minden nehézkessége ellenére is – sikert arattak. Az 1908-ban megrendezett Országos Kiállítás résztvevői között volt Bacsa András festőművész is. „Itt említjük meg – bárha más teremben is nyertek elhelyezést – Bacsa András gyönyörűbbnél-gyönyörűbb, színpompájukkal meglepő és megkapó Lumičre-féle autochrom felvételeit, melyeket szerzőjük nem közvetlenül, hanem tükörből visszatükröztetve mutat be." (Impressziók az országos fotókiállításról. Az Amatőr, 1908. június 15. 101. o.). Balogh Rudolf már Aradon, az I. Országos Művészfénykép Kiállításon (1907) is állított ki autochrom képei közül, s két év múlva ezek közül egy meg is jelent meg A Fényben. A párizsi világkiállításon készített színes felvételeivel pedig Lumičre-díjat nyert. 1920 körül készült 18x24 cm-es autochrom-képei a Magyar Fotográfiai Múzeum féltett kincsei. 1911-ben az Aradi Fotóklub II. Országos Művészi Fénykép kiállításán báró Bohus László világosi amatőr nemcsak autochrom sztereo, de Dufay-rendszerű dioptichrom rovátkás színlemezre készült felvételeit is kiállította. Az Amatőr I. Országos Kiállításán 1909-ben a már említett Bacsa képei mellett Magyar-Rosenberg Emil és a M. Kir. József Műegyetem Kémiai Laboratóriuma autochromjait állították ki. Ugyanebben az évben a Kamera Klub budapesti kiállításán Haranghy György és Ehmann Jenő autochrom tájképekkel szerepelt. 1911-ben az Amatőr Fényképészek pécsi kiállításán dr. Bazáky Ferenc autochromjait láthatta a közönség, míg Moskovitz Béla képeit az Aradi Fotoklub által szervezett II. Országos Művészi fényképkiállításon ismerhették meg. Hanslián Ede és dr. Rosinger Andor a Nagyváradi Photo Club II. házi kiállításán tűnt ki autochrom képeivel. Nincs értelme tovább halmozni az adatokat. Jól látható a tendencia, az alig elterjedt eljárás minden nehézkessége ellenére sikert aratott a kiállításokon, pusztán azért, mert ez volt az első, amatőrök által is használható természetes színes képet adó technika. Használta még az eljárást Egerben a Ferrari műterem, Kankowsky Ervin, Kerny István, Kiss Zoltán szombathelyi fotográfus (aki megpróbálta módosítani az eljárást, hogy az igen hosszú expozíciós időt némileg rövidítse), Limbacher Rezső, Morvay Ferenc, Mithay Antal, Szakál Géza, Székely Aladár, Wessely János. Faragó Géza soproni főhadnagy Vihar után és Nyári nap című felvételei ismertek még a korabeli sajtóból. Bezerédy L. a téli Tátrában exponált autochromjait vetítette le a Budai Camera Clubban 1912-ben. Balogh fényképész Budapesten, a Váci út 33-ban, a Népmozgóval szemben egyenesen laboratóriuma zacskóján hirdette a színes (autochrom) lemezek előhívását, matt üveggel való adjusztálását az 1930-as években. Megrendelésre is készített autochrom lemezeket. Természetesen sok névtelen szerzőtől megmaradt autochrom lemezt is őriznek gyűjtők és gyűjtemények, mivel a lemezeket sohasem szignálták. Veress Ferenc, aki a színes fényképezés egy másik ágával foglalkozott (ld. heliochrómia), a Kolozsvári Újságban (1907. szeptember 19.) így szólt az autochromról: „Ismerem, a fiam Zoltán írt róla nekem. Küldött a Lumičre fényképeiből is... Ügyesek és fejlett technikára vallanak... Készítményük nagy hibája az, hogy nem sokszorosíthatók... A fiam azt szeretné, ha érintkezésbe lépnék Lumičrrel, s ketten egyesítenénk tudományunkat. Én azonban ebbe nem megyek bele. Folytatom a munkát teljes sikerig." Magyarországon 1914-ben már hét különféle színes anyagot lehetett vásárolni. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Viszonylag nagy számban maradt fenn, ezért csak a nagy méretű (9x12 cm-t meghaladó), neves szerzőtől származó szép csendéletek, enteriőrök, városképek, aktok és alkalmazott fotók képviselnek nagyobb értéket. Az ismeretlen szerző által készített, jelentéktelen témát ábrázoló autochrom lemezek nem különösebben értékesek. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Gyakori a szélekről induló rétegleválás, elszíneződés. Ha a felső üveg törött, ki kell cserélni. A lemez réteges oldalának érintése tilos, mert elszíneződött ujjlenyomatok képződhetnek rajta. Az előhívás után általában benzolban oldott dammargyantával, vagy Zapon-lakkal vonták be, így védték a sérülékeny emulziót. A repedezett, sárgult gyanta is okozhat problémát. 1908-ban írta dr. Kelen Béla: „már fél év óta vannak forgalomban a lemezek. A kép színeinek állandósága teljesen kielégítő. Keletnek fekvő ablakomban több mint hat hónapja szabadon lóg, a nap direkt sugaraitól csak egy homályos üveggel védve egy lakkozatlan színes diapozitív, mely azóta színeiből egy cseppet sem vesztett." Tárolása sötét helyen, 15 C° körüli hőmérsékleten, 40% körüli légnedvesség mellett, savmentes papírból készült tartóban, élére állítva, eldőlés ellen biztosítva. |
|
|
| Irodalom: |
[–]:
Színes fotografálás a Lumičre-féle autochrom lemezeken. Fényképészeti
Szemle, 1907. augusztus, 15–18. o.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA