|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
"FORDÍTÓS FILMEK" - DIAPOZITÍV |
|
|
| Névvariánsok: |
Fordítós film, dia; diapositive, slide, reversal (ang.); Diapositiv (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
Amerikában Leopold Mannes és Leopold Godowsky állított elő 1933-ban többrétegű színes anyagot, amit 1935-ben Kodachrome néven hoztak forgalomba. 1934-ben Wilhelm Schneider Wolfenben szintén előállított egy többrétegű színes fordítós anyagot, amit 1936-tól Agfacolor néven forgalmaztak. A második világháború után, amikor felszabadították az Agfa szabadalmait, ezt több cég is átvette, többek között a Kodak. Tulajdonképpen e két film megjelenése tette lehetővé a színes fényképezés tömeges elterjedését. A diapozitív nemcsak színes fordítós filmet jelent, hanem minden transzparens pozitív anyagot. Ezek pedig gyakorlatilag egyidősek az első üvegnegatívokkal. |
|
|
| Felfedezője: |
Leopold Mannes és Leopold Godowsky, valamint Wilhelm Schneider. |
|
|
| Anyaga: |
Összefoglaló név, bármilyen átlátszó vagy áttetsző anyagra készülhetett, többféle eljárással. |
|
|
| Jellegzetességei: |
A diapozitívek átlátszó alapon készült, átnézetben szemlélhető vagy vetíthető pozitív képek. Szemléltetéshez, ismeretterjesztés céljára, ablakdísznek, lámpaernyőnek, edények, porcelánok fotóihoz, sztereóképként alkalmazták, a művészi célú képeknek is ez volt az egyik legfontosabb megjelenési formája (ld. vetítőestek). Több eljárás köztes anyagaként is használták, pl. kis méretű negatívok nagyobbításához. A diapozitívek elődjeként, hasonló céllal készültek a laterna magica kézzel festett, majd matricázott üvegdiái is. Thomas Walgenstein dán matematikus a felfedezője a laterna magicának, majd Athanasius Kircher jezsuita atya írta le a „bűvös lámpát" Ars magna lucis et umbrae című művében (1646), mely elveiben, felépítésében szinte semmiben nem különbözött a ma használatos diavetítőtől. Kollódium és albuminos üvegnegatívok segítségével is készültek diapozitívek, de később klórezüst zselatin, klórbrómezüst zselatin, brómezüst zselatin és pigment eljárással is lehetett diapozitívet létrehozni. |
|
|
| A készítés módja: |
Két módon készíthetünk diapozitívet. Vagy meglévő negatívról kontaktmásolással ill. kicsinyítéssel, nagyítással, pigmenteljárással, vagy közvetlenül ún. fordítós filmre, amely negatív közbeiktatása nélkül tud diapozitívet produkálni. Természetesen csak az utóbbi tartozik a direktpozitívokhoz, de mivel a felhasználó közömbös a kétféleképpen előállított diapozitív különbségével szemben, mindkét fajtáját itt tárgyaljuk.„A pigment eljárás körülményes volta miatt nem célszerű a vetítésre szolgáló diapozitívek előállítására, a legháládatosabb azonban ablakképek készítéséhez. Utóbbiak állandó szemlélésre készülnek, erős fénynek vannak kitéve... rajzuk, szemcsézetük rendkívül finom, a képet alkotó festék abszolút tartós, színét tetszés szerint változtathatjuk" – írta Szeles Béla. Színes fordítós filmet a Kodak, majd az Agfa 1936-tól forgalmazott, először csak leica-méretben. Negatívról az albuminos üvegnegatív elterjedése óta készítettek fekete-fehér, monokróm vagy színezett diákat. Háromféleképpen színezték: folyékony lazúrfestékkel az emulziós oldalon, üveg- (lakk-) festékkel az üvegoldali részen, valamint olajfestékkel, amely mindkét oldalon alkalmazható volt. |
|
|
| Méretei: |
A legkisebb használt méret a 16 mm-es filmszalagra készített 9,6x7,16 mm. A 35 mm-es filmszalagra 18x24 és 24x36 mm-es diák készülhetnek. Ezeket általában 50x50 mm-es keretbe helyezik. Ismert még az 54x54 mm-es dia 70x70-es keretben, a 73x73-as diakép 85x85 mm-es keretben, a 73x88-as dia 85x100 mm-es keretben. Régebbi diák lehetnek 100x100, 90x120, 130x180 mm-es méretűek, de nem ritka az ezeknél nagyobb, transzparens dia sem. |
|
|
| Magyarországi használata: |
Szinte minden magyar fényképész készített diákat. A Sárospatakon található legelső ismert vetítőt, azaz laterna magicát 1709-ben Simándi István fizikaprofesszor vásárolta Hollandiában. Az ezzel vetített üvegképeket nézte végig II. Rákóczi Ferenc is 1709-ben: „Asztal [ebéd] után a Reformátusok Professorát Simándit a maga Instrumentumaival a Várban híván, egész estig sok szép discursusokban mulatta magát." (Takács Béla: A 250 éves sárospataki laterna magica. Fotó, 1959. december, 453–455. o.) Mayer György fővárosi fényképész már 1865-ben hirdeti a szobadíszként használatos diapozitíveket. „Készíttetnek továbbá a már intézetemben látogatási jegy alakokban levett személyek életnagyságig nagyított mellképek, valamint gyertya ellenzőknek igen alkalmas üvegtransparent képek is – a porcellánképek mintájára, csinos állvánnyal, darabszámra 8 forintjával. Megrendelések az ország bármely vidékéről elfogadtatnak s azok gyorsan és pontosan teljesíttetnek." (Vasárnapi Újság, 1865. március 12. 132. o.) Szeghalmi (Sennovitz) Gyula óriási archívumot hozott létre a maga által készített, leányai által színezett diákból, s katalógust is kiadott róluk. A legnagyobb diakészítő cég az Uránia volt, amelyet Erdélyi Mór fényképész virágoztatott fel. Bíró Lajos természetbúvár és műkedvelő fényképező Új-Guineában készített negatívjait 1903-ban felajánlotta a Photo Clubnak, hogy készíttessenek róluk diapozitíveket. A vetítettképes előadások közkedvelt időtöltésnek számítottak. „A hosszú téli esték gyakran nyújtanak időt felvételeink rendezésére, illetve azoknak különféle pozitív eljárásban való feldolgozására... Ki ne ismerné a vetítő-esték varázsát, mikor képeink sokszoros nagyságban jelennek meg szemeink előtt." (Schmidt Nándor: Diapozitívek készítéséről. Fotóművészeti Hírek, 1929. december, 10–14. o.) "Következett végül a Zamboni úr által mesterileg színezett képek sikerült vetítése. E képek általános bámulat tárgyát képezték. Némelyikük úgy tárgyuknál, mint művészi kivitelüknél fogva valóságos unikum" – írták a Photo Club 1900. februári programjában. A Photo Clubban ugyanebben az évben br. Eötvös Loránd is tartott vetítő estet turista felvételeiből. „A Budai Camera Kör 1903. november 10-én tartotta a budai Fiume szállóban IV. (ezidén első) vetítő estélyét, amelyen Frey Lajosnak, a kör egyik legbuzgóbb tagjának a Vértes hegységben tett kirándulásairól készített diáit vetítették." (Fényképészeti Szemle, 1903. november, 233. o.) "Kellemes téli időtöltés! Az amatőr fényképezőnek kellemes és kényelmes ELKO légszeszfény diapositív lemez. Lámpafény vagy mérsékelt nappali világosság mellett előhívható és rögzíthető" – hirdette 1908-ban a bécsi Langer & Co. A diák főleg az 1920-as évektől terjedtek el iskolai szemléltető eszközként, elsősorban az Uránia révén. A legtávolabbi tanyasi iskolák is hozzájuthattak így ismeretterjesztő sorozatokhoz. Stolz Róbert a Budapesti Fotóklub igazgatója előadásokat tartott a MAOSZ által szervezett I. Művész fényképezési főiskolai tanfolyamon, 1928. okóber–novemberben Előhívás, másolás, nagyítás, diapozitívek készítése címmel. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Tömegesen előforduló képfajta. Különbséget kell tenni a negatívról elvben korlátlan számban másolt dia és a fordítós eljárással előállított egyedi diakép között. Kvalitása, a szerző személye, a kép témája értéknövelő tényező. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Sokféle anyagra, sokféle eljárással készültek diák. Mindegyikük egyedi elbírálást igényel. Általánosan is betartandó néhány szabály. Az értékes, kvalitásos diákról lehetőség szerint készíttessünk dupdiát, s a továbbiakban azt használjuk, az eredetiket kikeretezve, vagy üveg nélküli keretben, 40% relatív páratartalom mellett, minél alacsonyabb, de max. 15 °C fok hőmérsékleten őrizzük, savmentes papír tárolókban. Ha bennehagyjuk az üvegezett tartókban, könnyen penészgombák támadhatják meg az emulziót és az üveg bomlásából származó anyagok is károsíthatják. A törött üvegű diát kereteztessük át. A korai színes diákról nem csak dupdiát készíttethetünk, hanem színes papírképet is, internegatív segítségével, vagy fordítós papírra közvetlenül is másolhatjuk. A legféltettebb diákról ún. színkivonati negatívokat készíttessünk, amelyek – fekete-fehér negatívok lévén – sokkal időtállóbbak. |
|
|
| Irodalom: |
[–]:
A diapozitívek festése. Fényképészeti Szemle, 1903. augusztus, 131–135.
o.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA