|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
EASTMAN PAPÍRNEGATÍV |
|
|
| Névvariánsok: |
Eastman negative paper (ang.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1884. augusztus 8. (a szabadalom benyújtása). |
|
|
| Használata: |
1889-ig. |
|
|
| Felfedezője: |
George Eastman, William H. Walker és az Eastman Company. |
|
|
| Anyaga: |
Az olajjal átitatott papír hordozóra finomszemcsés zselatinos ezüstbromid emulzió került. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Ezt megelőzően szinte csak merev üvegnegatívokra, lemezekre dolgoztak. Szerették volna ha a lemezeket a tekercsből tekrecsbe továbbítható filmanyag váltja ki. Szabadalmuk ezért így fogalmaz: „Készülék hajlékony fényképészeti film megvilágítására, két egymással párhuzamosan elhelyezett orsóval, melyek közül az egyik fék és dörzsszerkezettel, a másik filmfeszítő rugós szerkezettel van ellátva." Egyik legfontosabb alkalmazási területe a panorámafényképezés. „Boult A. J. szabadalmazott 'Panorama-apparatus'-ára azt mondja Stolze doctor, mikép nehezen hiszi, hogy éles rajzolatú képet lehessen készítni vele. Erre csak azt jegyezzük meg, hogy miután a Liesegang-féle régivel üveglapra lehetett teljesen kielégítő képet előállítani: a Boult-féle újjal annál inkább lesz lehetséges, mivel ezzel üveglap helyett egyik hengerről másik hengerre felcsavarodó – Eastman-féle – papirosra készül a negatív kép." (Fényképészeti Lapok, 1888. 2. 28–29. o.) A papír struktúrája – bármilyen vékony hordozóval készült is – zavaró volt, ezért lehúzható filmmel váltották fel, ahol csak átmeneti hordozó volt a papír. Az expozíció és az előhívás után a még nedves negatívképet egy üveglapra vitték át, buborékmentesen rásímították, majd a papírt lehúzták róla. A papírra készült, de a kidolgozás után üvegen őrzött „öszvérnegatívot" gyorsan kiszorította a nitrát negatív. |
|
|
| A készítés módja: |
Gyári előállítású. A leválasztható emulziójú tekercsfilm kezelése, másolása nem volt egyszerű feladat, erre az amatőrök nem is vállalkozhattak. Ezért hozta létre Eastman 1888-tól előhívó laborjait, extra szolgáltatással. A fotós beküldte a kamerát a labornak, ott kivették és előhívták a filmet, leválasztották a réteget, napfénymásolatokat készítettek róluk, majd visszaküldték a kész képeket és a 100 új felvételre betöltött fényképezőgépet is. Ezzel vette kezdetét a „csak nyomd meg a gombot, a többi a mi dolgunk"-típusú amatőr fényképezés. |
|
|
| Méretei: |
Az első Eastman papírnegatívra 24 felvételt lehetett exponálni. Az egyes negatívok leggyakoribb mérete 4x5 inch (10,2x12,7 cm), mert ennél nagyobbat nem lehetett volna kisímítva tartani a kazettában. Később a leválasztható rétegű Eastman-Walker papírnegatívra már 100 felvétel exponálható. |
|
|
| Magyarországi használata: |
Veress Ferenc a Fényképészeti Lapokban 1888-ban úgy említi, mintha maga is kipróbálta volna. Más adatunk még nincs. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Igen ritka, esetleges felbukkanása kisebb szenzációszámba mehet Magyarországon. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Miután még nem volt a kezemben ilyen anyag, csak feltételezem, hogy ugyanazok a feladatok kötelezőek velük szemben is, mint a papír alapú, zselatinos képekre. Silver safe papírtartóban, egyenként elkülönítve, állva vagy lógatva tartsuk, készítsünk róla dupnegaívot, s a továbbiakban másolatok készítésére ne használjuk. |
|
|
| Irodalom: |
[–].
Fényképészeti Lapok, 1888. 2. 28-29.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA