VISSZA A FÕOLDALRA
························································································································································
ELÕZETES SZAVAK · FOTOTIPOLÓGIA · FOTÓKONZERVÁLÁS
························································································································································
DIREKTPOZITÍVEK ·  NEGATÍVOK · POZITÍV ELJÁRÁSOK
························································································································································
MÉRETEK · KÉMIA és TÖRTÉNETI MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR

KOLLÓDIUMOS FÉLSZÁRAZLEMEZ

Félszárazlemez, tartósított kollódium; dry collodion (ang.); Kollodiumtrockenverfahren (ném.)

1855.

Egyik változatát Jean-Marie Taupenot 1855 végén tette közzé. A kollódium fölé egy vékony albuminréteget öntött, ezzel óva azt az idő előtti kiszáradástól. Russel kapitány 1861-ben a tanninos szárazlemezt találta fel. W.B. Bolton 1864-ben ezüstbromid érzékenyítésű kollódiumos szárazlemezt készített, mivel ez tovább őrizte fényérzékenységét, mint az ezüstjodidos. Richard Hill Norris zselatinnal vagy gumiarábikummal vonta be a kollódiumot, hogy érzékenyen tartsa. Használata: 1855–1880 között.

Azonos a kollódiumos nedveseljárásnál leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy a kollódiumréteg tetejére valamilyen tartósítóanyagot vittek fel, pl. albumint, tannint, stb.

Ha a nedves kollódium kiszárad, a felületén kristályosan kiválik az ezüstnitrát, veszít fényérzékenységéből és az előhívó sem tud behatolni a kollódiumrétegbe. Ezért többféle kémiai beavatkozással próbálták megakadályozni a kollódium kiszáradását.

1. A kollódiumréteg tetejére felvitt albumin-, tannin- vagy zselatinréteg megakadályozta, illetve lelassította a kollódium kiszáradását, így a felöntés után nem kellett azonnal exponálni. Maximum 1–2 hétig volt használható, de fokozatosan vesztett érzékenységéből.
2. Az érzékenyített lemezt bevonhatták valamilyen higroszkópos anyaggal, ami nedvesen tartotta a kollódiumréteget. Ilyen például a cukor, amitől az ezüstnitrát nem kristályosodik ki, de ajánlották e célra a cinknitrátot is. Különböző élelmiszerekkel is kísérleteztek: mézzel, malátával, málnaszörppel, sherryvel, sörrel, teával stb.

Helmut Gernsheim némi iróniával „kulináris fotográfiaként" emlegeti őket. Műtermi fényképezésre alig, de tájfényképezésre gyakorta használták.

Taupenot az ezüstözött, még nedves kollódiumlemezt albuminoldattal öntötte le, amihez káliumbromidot és ammóniumbromidot adott, megszárította, majd ismét ezüstözte, mosta szárította. Így exponálás előtt hosszabb ideig is tárolható volt.

A tanninos lemeznél Russel a kollódiummal, jódbrómezüsttel bevont lemezeket 3%-os tanninoldattal vonta be és megszárította. (A tannin gubacsból, fakéregből nyert csersav.) E réteg alatt a kollódiumos emulzió állítólag hónapokig megőrizte érzékenységét.

Megegyeznek a kollódiumos nedveseljárás általános negatívméreteivel, lévén ugyanazokkal a gépekkel, kazettákkal használták őket.

Veress Ferenc 1873-ban erdélyi tájképeit ilyen negatívokra készítette.

Angerer és Aigner bécsi fényképészek és fotókereskedők hirdették a Vasárnapi Újság 1863. december 20-i számában: „Fényképészek számára Bécs / Angerer és Aigner raktár készletei. Chemikáliák, collodiumok, száraz collodium lemezek, papírok, passe-partout, objektívek, camera-obskurák, stativák, utazó sátor, látogatási jegyek és kartonpapír-metszőgépek, hátrészek, fejtartók, képmásolatok."

Déchy Mór utazónk 1877-ben maga készítette tanninos szárazlemezekkel fotografált.

Konkoly-Thege Miklós többféle félszáraz eljárást is kipróbált. „Én később az eljárást úgy változtattam, hogy a kollódiumot Obernetter módja szerint emulzifikáltam a szükséges mennyiségű ezüstsóval, s a kollódiummal bevont lemezt nem ezüstfürdőben áztattam... hanem jódkáli oldatban. Ilyen lemezekkel készítettem Észak-Németországban képeket 1876 utolsó napjaiban, midőn a lemezeket áprilisban öntöttem. Az előhívás csak novemberben történt, s a képek jók voltak. Sőt 21 hónapos, ily módon készített tannin lemezekkel is csináltam akkoriban jó képeket." (Természettudományi Közlöny, 1889. 622. o. Tárgymutató, 19.)

Miután sokkal ritkább, mint a kollódiumos nedves eljárás vagy a zselatinos száraz eljárás negatívja, technikatörténeti értékű.

Megegyeznek a kollódiumos negatívnál részletesen leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy előzetesen meg kell állapítani, milyen réteg helyezkedik el a kollódium fölött. Ezt csak jól felszerelt kémiai labor vagy restaurátorműhely végezheti el.

Botár Imre: Új collodium-eljárás. Fényképészeti Lapok, 1884. 1. 49–52. o.;
Martin Hansch: Frühe Photographien – ihre Technik und Restaurierung. Kabinett-Verlag Uwe Scheid, 1985.

---