|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
POLIÉSZTER FILM |
|
|
| Névvariánsok: |
Zselatinos poliészter film; polyester film (ang.); Polyesterfilm (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1941-ben fedezték fel a polietilén-tereftalátot filmhordozó készítésére. 1955-ben hozták nyilvánosságra, 1958-tól már használták. |
|
|
| Használata: |
Elterjedtebb használata 1965-től napjainkig, párhuzamosan a cellulóztriacetáttal. |
|
|
| Felfedezője: |
Nem köthető egy személyhez. |
|
|
| Anyaga: |
Kötőanyaga zselatin, képalkotó anyaga ezüst, hordozója poliészter (polietilén tereftalát), amelyet a tereftálsav vagy észterei és etilénglikol reakciójával állítanak elő. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Öregítési tesztfolyamatok során jobb eredményeket mutatott, mint az acetát film. Kevésbé törékeny, nagyobb a mechanikus ellenállóképessége, méretállandósága jobb, szakítószilárdsága nagy. Triklóretilénben levágott darabkája a felszínen lebeg. A Kodak poliészter filmek egyik fajtájába az „Estar" feliratot exponálják be. Égéspróba: |
|
|
| Csepp-próba: |
vízcsepp hatására rövid időn belül duzzad. |
|
|
| A készítés módja: |
Ipari előállítású. |
|
|
| Méretei: |
A mikrofilmtől a leica- és roll-méreteken keresztül a síkfilm méretekig mindenféle nagyságban gyártják. |
|
|
| Magyarországi használata: |
Az 1960-as évek közepétől általános. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Technikatörténeti szempontból nincs jelentősége. Értékét a negatív kvalitása határozza meg. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
A poliészter általában nagyon stabil anyag. Gyakori hibája a széltől induló ezüstkiválás. Tárolni savmentes tartóban, 10–15 fokon, 35–40% relatív páratartalom mellett tanácsos. Tioszulfát tartalmát, azaz megfelelő kimosottságát ellenőrizhetjük, ha a sarkába egy kis csepp 0,2%-os nátriumszulfidot cseppentünk és néhány perc múlva fehér szűrőpapírral leitatjuk. Ha a papíron a legkisebb elszíneződés is látszik, elégtelen volt a mosás. A poliészter hordozóra készült színes negatív és diafilmek színtartóságát határozta meg a Conservation in the Library. Csak a gyakrabban használt anyagokat említem. Ezek szerint 50 évnél hosszabb hibátlan létre a Kodak Dye Transfer Prints, a Kodachrome 25, 40 és 64 filmek képesek. 21 és 50 év közöttire taksálják a Kodachrome II. Kodachrome-X, az Ektachrome 50, 64, 160, 200 és 400, valamint az Ektachrome Duplicating 6121 filmeket. A többi 6 és 20 év közöttire garantált, kivéve a mindössze 6 vagy kevesebb évet hibátlanul kibíró Vericolor II, Kodacolor II, Ektachrome Film 6115 és 6116, az Ektachrome Duplicating 6120, Kodacolor-X, az Eastman Color Negativ 5254 & 7254 és az Eastman Color Negativ II. 5247 & 7247 filmeket. |
|
|
| Irodalom: |
Szimán
Oszkár: A fényképek és filmek tartóssága. Fotó, 1977. 7. 328–329. o.;
|
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA