|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
TALBOTÍPIA NEGATÍV |
|
|
| Névvariánsok: |
Kalotípia negatív; talbotype, calotype (ang.); kalotypische Negative, Kalotypie, Salzpapiernegativ (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1841. |
|
|
| Használata: |
Az 1850-es évek közepéig volt általánosan használatos. |
|
|
| Felfedezője: |
William Henry Fox Talbot, 1840. Eduard Baldus, majd Louis-Desiré Blanquart-Evrard módosította. |
|
|
| Anyaga: |
Jól enyvezett papír, ezüstjodid. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Emulzió és kötőanyag nélküli papírnegatív. Ránézetre vöröses-sötétbarna, néha a bíbor felé hajló, ritkábban sárgás színű, matt felületű, részleteiben vagy egészében gyakran viasszal átitatva. Ellenáll a halványodásnak. Nagyítóval jól láthatóak a papír rostjai, az ezüstszemcsék. A róla másolt pozitívon jól kivehetőek a papír rostjai okozta életlenségek. Leggyakrabban Angliában, Franciaországban használták, főleg tájképek, épületfotók készítésére. |
|
|
| A készítés módja: |
Jó minőségű levélpapír egyik oldalát először ezüstnitrát oldatban úsztatjuk, sötétben megszárítjuk, majd káliumjodidban úsztatjuk. Így keletkezik a papíron az ezüstjodid. Mossuk, szárítjuk. Az így érzékenyített papírt közvetlenül a felvétel előtt ezüstnitrát, ecetsav és galluszsav keverékébe tesszük, hogy ezzel növeljük fényérzékenységét. Megszárítjuk. Napfényen 1–3 percet exponálunk. (A feltalálás évében 30–60 perc, s néhány évvel később is még 1–8 perc volt az exponálási idő.) A megvilágított papírt szintén a galluszsavas ezüstnitrátban (ezüst gallonitrát) hívjuk elő, mossuk, nátriumtioszulfátban fixáljuk, szárítjuk. Meleg viasszal gyakran tették áttetszőbbé az egész negatívot. (Portré esetében csak a figurát.) Tájképeknél gyakorta előfordult, hogy tussal, fekete festékkel kitakarták az eget, hogy növeljék a másolat kontrasztosságát. |
|
|
| Méretei: |
Leggyakoribb a 4x5 inch (10,1x12,7 cm). |
|
|
| Magyarországi használata: |
Veress Ferenctől, Skopáll Józseftől maradtak ránk talbotíp negatívok. Pannonhalmán, Palatin Gergely hagyatékában is maradt néhány, ezek készítője bizonyíthatóan bencés szerzetes, de hogy Fehér Ipoly, Jedlik Ányos, Palatin vagy más, nem tudjuk. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Az egyik legritkábban előforduló negatív, ezért értéke magas. Minél korábbi, minél nagyobb méretű és minél jobb állapotú, annál értékesebb. Itt is értékesebb a portrénál a tájkép, csendélet, s értéknövelő, ha ismert, elismert nevű a készítő. Tovább növeli az értéket, ha az eredeti pozitívval együtt őrződött meg. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
A talbotíp pozitívval ellentétben kevésbé fakul, nem kis mértékben a viasszal való átitatás miatt, aminek konzerváló hatása van. A viaszolt papírnegatívokon gyakran megsötétedik, kiszárad és pattogzani kezd a viasz. Amennyiben a negatívon a nagyobb kontraszt kedvéért az eget, vagy nagyobb világos foltot festékkel kifedtek, annak kopását, hibáit korrigálhatjuk. Lehetőség szerint ne másoljuk, s ne tegyük ki kiállítási körülményeknek. |
|
|
| Irodalom: |
Conservation
of Photographs. Eastman Kodak Co. 1985.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA