|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
VIASZPAPÍR NEGATÍV (LE GRAY - FÉLE) |
|
|
| Névvariánsok: |
Le Gray-féle viaszpapír negatív; waxed paper, Le Gray waxed paper process (ang.); gewachste Papiernegative, Le Gray Wachspapier Verfahren, Wachspapiernegativ (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
Gustave Le Gray 1851. február 25-i levelében jelentette be az eljárást az Academie des Sciences-nek, de a részleteket csak 1851 decemberében hozták nyilvánosságra. |
|
|
| Használata: |
Nagyjából az 1860-as évek közepéig használták. Fénykora az 1852–1860 közötti időre esik, ekkorra tudtak olyan papírokat gyártani, melyek maximálisan megfeleltek e célnak |
|
|
| Felfedezője: |
Gustave Le Gray. |
|
|
| Anyaga: |
Hordozója papír, képalkotója az ezüst, valamint rizsfőzet, tejcukor, káliumjodid, ciánkáli, káliumfluorid (ehhez később mézet és tojásfehérjét is tettek). |
|
|
| Jellegzetességei: |
A talbotípia módosított, tökéletesített változata. Tónusosabb, részletgazdagabb a talbotípia negatívnál. Ránézetre rozsdabarna, néha a bíbor felé hajló árnyalatokkal, felülete matt, jól láthatóak rajta a viaszozás nyomai. Utazó fényképészek esetében nagy előnyt jelentett, hogy az exponálás előtt két héttel el lehetett készíteni. Angliában nagyon népszerű volt, 1852-ben a Society of Art kiállításán valamennyi tájkép ezzel az eljárással készült. Roger Fenton így fényképezte Anglia és Oroszország épületeit. |
|
|
| A készítés módja: |
A papírnegatívot még érzékenyítés előtt viasszal kezelték, így a papír nem szívta magába annyira az ezüstnitrátot, csak a felülete vált fényérzékennyé. Utána rizsfőzet és káliumjodid oldatába merítették, megszárították, majd ecetsav és ezüstnitrát oldatában érzékenyítették. Nedvesen és megszárítva egyaránt lehetett rá exponálni. 1851-ben az expozíciós idő 3–7 perc volt. Alkohol, galluszsav és ezüstnitrát oldatában hívták elő. További nagy előnye volt, hogy az előhívást akár egy hétig is halasztani lehetett. |
|
|
| Méretei: |
Általában 10x15 és 24x33 cm között, ennél elvétve nagyobb és kisebb is előfordulhat. |
|
|
| Magyarországi használata: |
Hosszú ideig úgy tartották, hogy Rosti Pál közép-amerikai útján, 1857-ben nagyméretű kollódiumos üvegnegatívokat használt. A megmaradt képek alaposabb tanulmányozásával jól látható egyik-másik szélén a papírnegatív szakadása, sérülése. Egyetlen negatívja meglétéről sincs tudomásunk. Rajta kívül nem ismert magyar művelője e technikának. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Magyarországi közgyűjteményben nem található, vagy nincs agnoszkálva. A műtárgypiacon alig-alig bukkan fel, ezért értéke kiemelkedően magas, különösen, ha a fotótörténet valamely klasszikusa készítette, vagy együtt található a róla készült korabeli másolattal. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
A bánásmód hasonlatos a sópapír pozitívoknál ismertetettel. Kerülni kell a róla való másolást, legokosabban tesszük, ha megegyező nagyságú dupnegatívot készítünk róla, s csak azt használjuk. |
|
|
| Irodalom: |
John
Hannavy: Roger Fenton and the Waxed Paper Process. History of Photography,
1993. 3. 233–243. o.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA