|
ARGENTOTÍPIA |
Névvariánsok: |
Kallitípia, kallitypia, szépiaeljárás, vas szépianyomat; kallitype, brownprint, argentotype, sepia iron tracing paper (ang.) |
Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1842. 1885-től használták a gyakorlatban. (Arndt és Troost) |
Felfedezője: |
Sir John Herschel. |
Anyaga: |
Megegyezik a cianotípiáéval, de ellentétben azzal, a vassók mellett képalkotó anyag az ezüst is, tehát a ferriamóniumcitrát mellett ezüstnitrát, ecetsav és zselatin is szükségeltetik az eljáráshoz. Egy másik recept a fentieken kívül a káliumoxalátot is említi. Általában papír hordozón található, de ismert selymen, textilen is. Létezik egy direktpozitív változata is, ahol gumiarábikummal elegyített ferriamóniumcitrát és vasklorid az érzékenyítéshez használt anyag, s exponálás után káliumferrocianidban, (sárgavérlúgsóban) hívják elő, tónusait hígított sósavban derítik, az ismert módon mossák, szárítják. |
Jellegzetességei: |
Ezüstnitráttal és vassókkal bevont kimásolópapír. Kötőanyaga nincs, ezért láthatóak a papírrostok. A fény hatására a vas(III)sók vas(II)sókká redukálódnak (ferricitrátból ferrocitrát lesz). Az előhívás során az ezüst reakcióba lép az új vas(II)sókkal és fémezüstté válik. Ha platinaszínezőbe teszik, hamis platinotípiát ad. Mivel olcsó és egyszerű eljárás volt, az amatőrök is használták. |
A készítés módja: |
Egy
leírás szerint a papírt a következő oldattal érzékenyítették: 1.
ha kékes színű képet akartak: 2.
ha fekete színű képet akartak: 3.
ha szépia színű képet akartak: Ammóniákot mindhárom esetben annyit kellett az oldatokhoz önteni, hogy az oldat alján lévő seprő tökéletesen feloldódjon. Kizárólag házilag, fényképész műtermekben készítették, sem kézműipari, sem manufakturális gyártására nem került sor. Egy
másik recept szerint 50 ccm felforralt vízben 0,3 gr zselatint oldanak
fel, majd |
Méretei: |
Megegyeznek a cianotípiák méreteivel. Vizitkártyánál kisebbet még nem láttam, a legnagyobb sem volt 24 cm hosszabbik oldalúnál nagyobb. |
Magyarországi használata: |
Veress Ferenc az egyetlen, akitől igazolhatóan fennmaradtak e technikával készült képek. A szakirodalom szerint dolgozott vele Téry Ödön is, akinek Kilátás a Bazilika kupolájának keresztjéről, A Komlóhegy Trencsén megyében és a Cukorsüveg a szádellői völgyben című képei az 1890-es budapesti műkedvelő fényképészeti kiállításon voltak láthatóak. |
Gyakorisága, értéke: |
Kevés agnoszkált, meghatározott argentotípiával találkozhatunk a hazai köz- és magángyűjteményekben, ezért ritkaságértéke is van, túl a kép és a szerző kvalitásain. |
Konzerválási feladatok: |
A kép stabilitása attól függ, mennyire sikerült eltávolítani belőle a redukálatlan vas(III)sókat. Lúgos környezetben elveszti színét, sárgásbarnává válik, ezért nem tartható pufferolt tasakokban. Erős fényre érzékeny, ezt kiállításkor figyelembe kell venni. |
Irodalom: |
[–]:
Kallitypia. Fényképészeti Szemle, 1900. január, 19–20. o.; |
Internet: |
--- |