|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
CELLOIDIN |
|
|
| Névvariánsok: |
Celloidinpapír, chlorezüstcollodium papír, klórezüst-kollódium kimásoló papír; collodion printing-out paper (POP), celloidin (ang.); POP Zelloidinpapier, Kollodiumpapier glänzend (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1865 |
|
|
| Felfedezője: |
George Wharton Simpson fedezte fel, majd 1867-ben J.B. Obernetter tökéletesítette (így lett gyárilag is előállítható). 1868-tól baritálva is készítették, 1885-től nagyüzemileg állították elő. Hivatásos fényképészek 1867–1920, a műkedvelők 1890–1930 között használták általánosabban. 1925-től önszínező változata is létezett. |
|
|
| Anyaga: |
Kollódiumos, klórezüst emulziójú kimásolópapír, a papíron báriumszulfát (baritréteg). Az 1920-as évektől már előhívópapír is készült celloidin kötőanyaggal. Egyik fajtája az ún. cellofix papír, ennek rétegében aranysók is voltak, így önszínező papírként működött. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Az első nagyüzemileg is gyártható emulziós papír. Főként vizitkártyákhoz, kabinetportrékhoz használták, elsősorban a szolgáltató fényképészek. E téren lassan teljesen kiszorította az albuminképeket. Meghatározásánál segít, hogy láthatóan tömött, síma, zsíros tapintású, fényes a felülete, amely minden más eljárásnál könnyebben kopik, viszont kevésbé fakul. Színe a sárgától a szépián át a kékes-bíborig terjed, attól függően, hogy milyen színű barit van az emulzió alatt, illetve, hogy milyen színezési eljárásnak vetették alá. Erős árnyékok mellett jól átrajzolt közép- és világos tónusok jellemzik. Mikroszkóp alatt felülete folytonos, a papír rostjaiból a baritréteg miatt semmi sem látszik. A fényes celloidinnak mind barit, mind kollódiumrétege vastagabb, mint a matt celloidiné. Ha nincs felkasírozva, könnyen pöndörödik. |
|
|
| Csepp-próba: |
vízre, alkoholra nem reagál, de az acetontól „kilyukad" (elhalványul). A Schwerter-féle levonható celloidinpapír abban különbözött a közönséges celloidinpapíroktól, hogy a fényérzékeny réteg és a papír között egy oldható zselatinréteg volt. Ha a kifixált kész képet át akarták vinni bármely más felületre, akkor forró vízbe mártották, a papír levált, a kép pedig az új felületre tapadt. Sok dísz, bross, egyéb tárgy ezzel az eljárással készült képet rejt. |
|
|
| A készítés módja: |
Szinte kizárólag gyári előállítású, emulziós fotópapír. Bárium-szulfáttal, zselatinnal baritálták a papír felületét, majd géppel kollódiumot hordtak fel rá. Mivel a kollódium a fényérzékeny ezüsthalogenidet is tartalmazta, ezért emulziós papírnak nevezzük. Lágyítószerként, hogy a töredezést megakadályozzák, glicerint adtak az emulzióhoz. Az 1880-as évektől stabilizátorként citromsavat is adagoltak hozzá. Általában kontaktmásolással napfényen exponálták, kimosták, majd aranyfürdőben színezték, nátriumtioszulfátban fixálták, mosták, szárították, gyakran kasírozták. |
|
|
| Méretei: |
Mignon mérettől a 30x40 cm-ig, elvétve ennél is nagyobb lehet. |
|
|
| Magyarországi használata: |
1885 k–1920 k. Fénykora az 1895 körüli évekre esik. A kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara 1893-as jelentésében olvasható: „a fényképészek kedvezőnek mondják ezt az évet, úgy vélik, hogy az általános műveltség terjedése folytán az iparművészet fejlődése is mind több tért foglal el, s a celloidinpapír feltalálása, mely ugyan drágább, de jobb, nagy lendületet adott a fényképészetnek". Megpróbálom felsorolni a Magyarországon gyakrabban használt és hirdetett fajtáit. Valamennyi hasonló eljárással készült, csak a papírvastagságban, a baritréteg színében, a felületben voltak kisebb-nagyobb eltérések. Glück Sámuel Budapesten, a Király utcában a Drezdában gyártott Elefánt celloidinpapír egyedárusítója volt 1894-ben. Ugyanekkor az Austria nevű celloidinpapírból 10 ív (51x62 cm) 5 frt-ba került. Zikesch Emil gyártotta, s 1894-ben úgy hirdette, mint „gépen kikészített gyártmány gőzüzemmel". Strassbourgból szállították a Gyémánt celloidinpapírt, melyet így hirdettek: „a használatra kész papír tartóssága, változatlan fehérsége által kivitelképes. Négyszerte gyorsabb copirozás érhető el vele, mint az albuminpapírral. Részletgazdag copirozása lágy és erős lemezeknek. A papír nedves időjárásnál nem enged, tehát kétszeres copiák ki vannak zárva. Nem törik, sárga és veres foltokat nem hagy. Könnyen színel, egyszerű a használata" (Fényképészeti Értesítő, 1894. február) A Gevaert 1903-ban Calciumpapír néven újfajta celloidinpapírt hozott forgalomba fényes és matt felülettel. A hirdetés szerint felülete ellenállóbb, kevésbé sérülékeny, mint a korábbi celloidinpapíroké. Ekkoriban lehetett kapni a Rembrandt celloidinpapírt háromféle minőségben. A harmadikat olyan negatívokhoz ajánlották, amelyeket e papír megjelenése előtt hasznavehetetlenségük miatt el kellett dobni. Önszínező celloidinpapírként, szintén 1903-tól árulták a Wollner és Társa (Bécs) által előállított Anker Doro papírt. Utazások idejére ajánlották, nem kellett külön vegyszereket cipelni, mert gyenge konyhasóoldatban is megszíneződött. Ugyanekkor Lainer A. tanár árulta (szintén Bécsben) a Saturn és a Consum celloidinpapírokat. A császárvárosban volt fényképészeti kellék-gyára Ferdinand Hrdliczkának, aki Vindobona nevű celloidinpapírját forgalmazta Pejtsik Károly pesti fotókereskedő segítségével. Önszínező volt a Seltona, nem önszínező a Resisto. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Technikatörténetileg nem képvisel különösebb értéket, csak a rajta lévő kép minősége, a szerző kvalitásai döntenek. Azt azért megjegyezhetjük, hogy az átlagosnál kisebb vagy nagyobb méretek technikatörténeti értékkel bírnak. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Ha nedvességet kap, azt a kollódium nem szívja magába, a baritréteg és a hordozó papír viszont igen, tehát az emulzió könnyen elválhat, megrepedezhet. Könnyen megtörik, mert kevéssé rugalmas. A kopásnak, dörzsölésnek nem áll ellen, ezért nem szabad több képet csupaszon egymás mellett tartani. Egyenként kell őket silver safe palliumba, zacskóba helyezni. Ha azt látjuk, hogy a képpel érintkező papíron a fénykép halványsárga átviteli képe látható, akkor biztosak lehetünk benne, hogy platinaszínezett képpel van dolgunk. Kihalványodásra, sárgulásra nem annyira hajlamos, mint az albumin, de a gomba vagy a foxing megtámadhatja. A mechanikai tisztításával vigyázni kell, mert a felület könnyen sérül. Alkohol és desztillált víz 8:2 arányúbkeverékébe mártott vattával finoman áttörölhető. A hajszálrepedéseknél, kopásoknál könnyen átnedvesedik a papírig, ekkor leválhat az emulzió. |
|
|
| Irodalom: |
Veress
Ferenc: A gelatine-emulsió eljárás műkedvelők részére (Positív eljárás).
Fényképészeti Lapok, 1888. 2. 31–34. o., 3. 54–56. o.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA