|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
CHROMOTÍPIA |
|
|
| Névvariánsok: |
Kromotípia, chromofotográfia, chromo-fénykép, chromotypia, chromothyp, chromo-photograph (ang.); Kromotipie (ném.) A nevek használatában a szakirodalom nem következetes, gyakran használják a chromotípiára is a crystoleumphoto, crystalotype kifejezést, ami a kristály, óraüveg és az áttetszővé tevő olaj összetételéből alakult ki. Németül néha koloriertes Hinterglasbild néven írják körül, de használatos a fotokromia elnevezés is. |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1860 k. Előzményeként a daguerreotype a l'huile nevű eljárást említik, melyet 1855-ben Laloue ismertetett. |
|
|
| Használata: |
Angliában 1911-ben még árulták készletben a hozzá való anyagokat. |
|
|
| Anyaga: |
Általában sópapírra, vagy albuminra, ritkábban arrow-root papírra készült alapkép, valamint üveglap(ok). |
|
|
| Jellegzetességei: |
Nem önálló felvételi technika, hanem térbeliséget imitáló, üveglap mögötti egy vagy több rétegű, színezett fotó. Készítése idő és munkaigényes, ezért csak a nevesebb fényképészek csinálták jól fizető megrendelőiknek, illetve gyakran szerepelt a szakfényképészek kiállításán a fényképész tudásának fokmérőjeként. |
|
|
| A készítés módja: |
Két egyforma sópapír vagy albumin másolatot készítettek ugyanarról a negatívról. Az első kép hátulját akvarellfestékkel lazúrosan színezték, képoldalán a legfontosabb kis részleteket arany vagy ezüstfestékkel, feketével kiemelték, majd chromoviasszal áttetszővé tették. A viaszréteg az első képet buborékmentesen odatapasztotta az üveglaphoz. A viasz a ragasztó hatásán túl nagyfokú brillanciát is kölcsönzött a képnek. A második, hátul lévő fotót (amennyiben kétrétegű chromotípiáról van szó) durván, általában olajfestékkel színezték, a kettőt összeillesztették. A fotók közti kis távolság egyfajta térbeliséget ad a képeknek. Mögéjük kartont tettek és általában díszes kerettel, paszpartuval látták el. Megkülönböztetünk egy és kétrétegű chromotípiákat. Mindig az első lap festése dönti el a kép milyenségét, a hátsó kevesebb igényességet, inkább csak a színek jó keverését igényli. Ismert vállfaja a krisztóleum. Itt a színezett albumin kópiát olvadt viasszal vagy zselatinnal egy domború üveg belső oldalára ragasztották, majd a hátlapot dörzspapírral elvékonyították, s utána a hátlapot is megfestették. Ketskeméthy Mihály leírása szerint, ő csak az első képet színezte, majd kontúrjait egy tompán hegyes eszközzel átvitte egy fehér lapra, s ezt színezte erős színekkel. Az első üvegre viasszal felvonta a színezett képet, vékony légréteget hagyva, mögé tette a festett fehér papírt, s így keretezte be. Néha zselatinnal tapasztották az üveglaphoz a képet, s csak a hátát vonták be fehér viasszal. |
|
|
| Méretei: |
Kabinetnél kisebb méretben igen ritkán készült, a legnagyobb általam látott darab pedig 30x40 cm nagyságú. |
|
|
| Magyarországi használata: |
Strelisky Lipót az elsők között készített chromotípiát. „Ez idő szerint nagy föltűnést okoz vagy húsz pesti szépség a Graben-ben... Chromo-photografiák, színes fényképek ezek, melyeket Strelisky L. állított ki Bécsben. A fényképezés e nemét, noha sokan utánozzák, oly tökélyben senki sem állítja elénk, mint földink, ki nem kevés mértékben járult a magyar fényírók hírnevéhez... E képek hűség, művészi fölfogás, s gyöngéd, meleg színezésük által igazán páratlanok, miről Streliskynek Dorottya utcai gazdag kirakata előtt meg lehet győződni. A színezés e neme különös fogással jár, mely Strelisky úr titka." (Fővárosi Lapok, 1865. október 15. 939. o.) Forgó János Vasárnapi beszélgetés című cikkében Sárkány boltjának pesti kirakatáról értekezik, ahol különféle fényképek vannak közszemlére kitéve. „A kirakat legérdekesebb pontja azonban azon chromophotographiák, azaz színes fényképek, miket Strelisky állított ki ott. Pestnek több szépsége van ott megörökítve. Strelisky eljárását, mely által a színek kimondhatatlan lágyságot és élénkséget mutatnak, még eddig el nem sajátítá senki." (Vasárnapi Újság, 1865. október 29. 555. o.) Külföldön is elismerték képeit. 1867-ben a párizsi világkiállításon chromotípiáiért Mention honorable kitüntetést kapott. „Schrecker (Ignác) fényképész, kinek szerencséje volt a császári gyermekeket Budáról való elutazásuk előtt lefényképezni, a jól sikerült chromo-arcképeket Ischlbe küldötte." (Nefelejts, 1866. 39. 470. o.) Letzter Simon Lázár 1877-ben, amikor az uralkodó Kassára látogatott, elkészítette Ferenc József portréját. Használta az eljárást Alt Rezső, Blahó és Lányi (1880), Botár Imre (1885), Buda Elek (1883), Doctor és Kozmata (1869), Ellinger Ede és Testvére, Frankó Miklós (1870-es évek), Gévay Béla, aki karácsonyi és újévi ajándékokat reklámoz a Magyarország és a Nagyvilág 1869. december 19. számának 612.oldalán. „Legkellemesb és meglepőbb ajándékok a fényképészeti nagyobbítások olaj és aquarell festékben tovább az oly igen kedvelt chromoképek és minden fényképészeti modorban készült arcképek." Használta még az eljárást Goszleth István (1885), Heller József (1865 k.), Kalmár és Liederhoffer, Keglovich Emil (1896), Koller Károly (1883, 1885), Koller tanár utódai (Forche és Gálffy, akik az 1885-ös Országos Kiállításon az uralkodó pár nagyméretű chromotípiáival szerepeltek), Kozmata Ferenc, aki így hírdette magát k1867. március 10-én a Vasárnapi Újságban: „készítünk fényképeket látogatási jegy alakban (még a legkisebb gyermekek is levétetnek) továbbá csoportozatokat. Chromo- és tájképeket, stereoscope s reproductiokat műtárgyak s rajzok után, melyek helyes rajzviszonyaiért jótállás biztosíttatik, valamint fényképeket selyem, batiszt és vászonra." Továbbá ismerünk ilyen eljárással készült képet a további fotográfusoktól: Kozics Ede, Landau Alajos (1865), Letzter és Társa (1883, 1885), Mayer György (1875 k.), Perlgrund (1882), Roth Imre (1862 k.), Rupprecht Mihály, Strelisky Sándor, Thirring Lajos (1880), Veress Ferenc, Zureich Károly (1882). Ketskeméthy Mihály 1885-ben nyílt levélben számolt be a Fényképészeti Lapok olvasóinak, hogy Amerikában kétrétegű chromotípiák helyett gyakrabban rendelnek tőle egyrétegű, ún. krisztóleumokat. 1867-ben jelent meg az eljárás egyéni továbbfejlesztéséről e szöveg: „A fényképészetben újra előhaladást jelezhetünk. Eddig chromothyp képek forró viasszal üvegre ragasztva és kerettel együtt voltak kaphatók. Most e találmányt Szentkuty István vegyész és fényképírónak sikerült odáig módosítania, hogy nála ily fajta képek üveg és keret nélkül is kaphatók. E képek oly fényesek mint a tükör, s a testszín (mely vegyészeti úton készül) a porcellánba égetett festésekhez hasonlít. Továbbá az ily képet vízzel is le lehet mosni. Három képet láttunk. Ezek látogatójegyek után meglepő arányokig nagyíttattak meg. Többi közt az egyik igen ügyesen van olajfestékkel színezve." (Fővárosi Lapok, 1867. január 31. 104. o.) |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Munkaigényessége miatt saját korában sem volt túl gyakori. Mára, ha egy-egy nagyobb, szebb, jobb állapotú példány előkerül, a gyűjtermények mindent megtesznek a megszerzéséért, annál is inkább, mert az ábrázolt személyek inkább a felső középosztály tagjaiból kerültek ki. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Amennyiben szabad szemmel sértetlen, azaz az üveghez tapasztó viasz nem engedett el, nincsenek légbuborékok az üveg és a kép között, nem gombásodott, akkor ne szedjük szét a jól lezárt képet. Megbontani csak szakképzett restaurátornak szabad! Főbb károsodásai a törött első üveg, a viasz buborékos vagy szélről induló leválása, a kétrétegű kromotípia két képének elmozdulása, miáltal dupla kontúrokat látunk. A fehér felületeken az ólomfehér nevű festék gyakran megfeketedik, csúnya foltokat okozhat. |
|
|
| Irodalom: |
Buda
Elek: A chromotypi új módosítása. Fényképészeti Lapok, 1883. 12. 246–247.
o.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA