|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
ÁRNYKÉPEK |
|
|
| Névvariánsok: |
Sziluett, fotográfiai árnykép, árnyékkép, silhouette photographia |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
Az első árnyképek, még nem fotográfiai úton 1757 körül készültek. Az 1880-as évekből már fotós árnyképeket is ismerünk. |
|
|
| Felfedezője: |
Nevét Etienne de Silhouette francia pénzügyminiszterről kapta. Az ötletet, hogy a fény segítségével örökítsenek meg árnyképet, Thomas Wedgewood fogalmazta meg 1802 körül, aki ezüstnitráttal érzékenyített papírra vagy bőrre, fekete alapon fehér alakok körvonalait rögzítette. |
|
|
| Anyaga: |
Lehet fényérzékeny zselatinos ezüst papír, egyszerű fekete papír (ha manuális úton készült), de vannak különleges példányok is: a Fotómúzeum egyik képén aranyfüstből vágták ki a negatív arcélt, s mögötte feketére festett viaszréteg adta a fej feketéjét. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Az árnyékrajz és a kivágott árnykép népszerűségének hatására fotóeljárással készített kép. Bekeretezve és falra helyezve, albumba rendezve, vagy diapozitív formában ablakképként használták. |
|
|
| A készítés módja: |
„Bármely lakásban csekély segédeszközökkel jó árnyképeket készíthetünk... Először az illető személy árnyékát fényképezzük le. Felállítunk egy fehér vetítőernyőt... közel hozzá profilban leültetjük a fotografálandó személyt, oldalt pedig a fényforrást úgy helyezzük el, hogy a személy árnyéka az ernyőre essen. Ezt a másik oldalról lefotografáljuk... Másodszor: a szoba legsötétebb falával párhuzamosan felállítunk egy spanyolfalat, s a kettő közé ültetjük a fotografálandót, akinek a háta mögé, a spanyol- és a szobafal között vékony ernyőt feszítünk, e mögött pedig a fényforrás foglal helyet. A felvevőgép a modell oldalán áll... élességet állítunk... kinyitjuk a zárat és az ernyő mögött egy kis villanóport égetünk el... A villanópor azért a legjobb, mert használatánál legkönnyebben kerülhetők el az elmozdulásból származó dupla körvonalak... Lemezül keményen dolgozó, kis érzékenységű, fényudvarmentes jön tekintetbe. A hívás keményen dolgozó hydrochinonnal történjék, s ha az arcban még részletek mutatkoznának, vörösvérlúgsós gyengítővel kivesszük őket... Árnyképeket gázfény vagy keményen dolgozó brómpapíron másoljunk, csakis fekete színben" – írta a Fotóművészeti Hírek 1928. novemberi számában megjelent cikk ismeretlen szerzője. Az alakok alsó részét vörös festékkel, neucoccinnal egyenes vonalban kitakarták, hogy még inkább hasonlítson a valódi árnyképre. |
|
|
| Méretei: |
A miniatűröktől az életnagyságú képekig terjed, de általában kicsinyítéssel készül az eredeti fejhez képest. Leggyakoribb a levelezőlap méret. |
|
|
| Magyarországi használata: |
A hagyományos, kézzel (fotó nélkül) készített árnyképek a 18–19. század fordulóján hazánkban is igen népszerűek voltak. Kazinczy és köre nagy tehetséggel művelte e műfajt, amely az 1850-es években, éppen a fotó elterjedése miatt fokozatosan háttérbe szorult. Hoffmann Edith 1920 után írókról, neves személyiségekről manuális úton készített árnyképeket. Spiegel Imre színészekről kiállított fotós árnyképeiről 1909-ből értesülhetünk. (Az Amatőr, 1909. 91. o.) A Quenef nevű budapesti cég pedig az 1930-as években készített ilyen képeket. A Színházi Életben megjelent színész-árnyképeket bökvers kísérte: „Ezek az árnyképek kitűnőek, / belőlük én is rendelek, / ha rájuk nézel, látod, hogy / színészek mily sötét emberek." P. Károlyi mint „többszörösen kitüntetett silhoutte művész" hirdette magát Budapesten, a Corvin áruházban, a század első felében. Az ezredévi kiállításon Budapesten a közönség szórakoztatását többek között árnyjáték-élőbemutatók is szolgálták. Párizsi árnyképek címmel az ős-budavári vigasságok részeként találkozhattak A modell című jelenettel. „A függöny felgördülésekor nem látunk semmit – csak egy kifeszített fehér vászonlapot, mely a színpadot egész nagyságában elfödi. Most egyszerre markáns éles sziluett jelenik meg. Festő ez, ki mindjárt le is ül a vásznához. Aztán kidob egy kellemetlenkedő látogatót. Nincs modellje és nem tud festeni. Egyszerre egy graviózus alak arképe jelenik meg a vásznon. A festő örömmel ugrik fel és üdvözli..., aki levetkőzik és modellt áll. Eközben egy művásárló jön a festőhöz. A lány elrejtőzik, de egy-két ruhadarabját a gyanakodó látogató megtalálja. Mulatságos jelenetek fejlődnek ebből, míg végre a festő eladja a zsidónak. Aztán ő és barátnője vígan lejtik el a kánkánt. Mindez persze a vászon mögött történik, melyre élesen rajzolódnak le a szereplők alakjai. Mégpedig olyan finomsággal, hogy a pompás munka egyetlen vonása sem veszik el." (Ős- Budavára, 1896. május 3. 7. o.) |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Különbséget kell tenni a manuális és a fotográfiai úton létrejött árnyképek között. Előbbi nyilvánvalóan egyedi alkotás, értéke régiségében, az ábrázolt személy ismertségében, a kivitelezés szépségében rejlik. Kiemelkedő értékű pl. J.W. Goethe 1780 körüli árnyéka, mely az MTA Kézirattárában található. "Zureich miskolci és Perlgrund egri fényképészek arról diskurálnak az egri lapokban, hogy melyik tud közülük szebb chrom-, árnyék-, és fényképeket készíteni" – írta Veress Ferenc a Fényképészeti Lapok 1882. májusi számában. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Kevesbé lép fel fakulás, halványodás, mint a tónusos fotográfiák esetében. Inkább a zselatint és a papírt károsító jelenségek lehetnek veszélyesek. |
|
|
| Irodalom: |
A
művészi fényképezés évkönyve, II. Budapest, 1907.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA