|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
FOTÓLITOGRÁFIA |
|
|
| Névvariánsok: |
Fotolitográfia, fénykőnyomda, photolitográfia; photolithography, photolito (ang.); Fotolitografie (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1868. |
|
|
| Használata: |
1914 körül még használták. |
|
|
| Felfedezője: |
A fotólitográfia alapmódszerét Nicephore Niépce dolgozta ki, feltalálójaként mégis Poitevint tartják számon. Ő adta el a szabadalmat a litográfus Lemercier-nek. Lemercier, Lerebours (optikus), Barreswil és Davanne (vegyészek, fényképészek) Párizsban már 1852-ben kísérleteztek az aszfalttal bevont litográfiai kőre papírnegatívról exponált kép terpentines mosásával, a kioldott bitumen helyén való maratással, festékezésével és nyomtatásával. 1853-ban Lithophotographie címen kiadtak egy 40x57 cm-es tájképgyűjteményt. Poitevin 1855-ben aszfalt helyett bikromátos albumint vitt fel a kőre. A Színházi Látcső 1863. október 6-i száma hírt adott arról, hogy „egy Kellerhofen nevű németalföldi fölfedezte, miként kell kőre photographírozni, s az így nyert képet kőnyomat útján sokszorosítani". 1868-ban Max Gemoser (München) bevezette a kőre történő fénynyomást és elnevezte fotolitográfiának. |
|
|
| Anyaga: |
Papírra nyomdafestékkel készített kép. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Síknyomásos fotómechanikai sokszorosítóeljárás. Alapja a kőnyomás (litográfia), amit 1797-ben Alois Senefelder fedezett fel. A kezdetben aszfalttal, később bikromátos albuminnal bevont litográfiai kőre papírnegatívról exponálták a képet, a kő finom porózus szerkezete adta a raszterpontokat. Az eljárás a mészkő azon tulajdonságán alapul, hogy a kő kapillárisai a vizet is, a zsírt is képesek magukba szívni és megtartani, de vagy az egyiket, vagy a másikat. A litográfiai kő 5–10 cm vastag táblákban kapható, eltérő méretekben. A fotólitográfiát később felváltotta a cinkográfia, mert nehéz volt beszerezni a solnhofeni mészkövet. A fotólitográfia elsősorban vonalas ábrák (metszetek, térképek, kéziratok) sokszorosítására volt alkalmas, fotóéra kevésbé. |
|
|
| A készítés módja: |
A litográfiai követ csiszolás, a kapillárisokat kinyitó savazás után éterben, benzinben vagy terpentinben feloldott szíriai aszfalttal vagy bikromátos albuminnal/zselatinnal vonták be. A negatívot kontakteljárással másolták a kő felületére. Az aszfaltot a fény nem érte részekről éterrel, vagy más oldószerrel távolították el, majd a szabaddá vált részeket savval maratták. A bikromáttal kezelt zselatin, albumin a fény hatására részben oldhatatlanná, részben víztaszítóvá vált. Csak a fénytől cserzett részek maradtak mindkét esetben a kövön. A fedetlen kőrészeket savazták majd festékezték és litográfiai sajtóban nyomtatták. |
|
|
| Méretei: |
Csak a rendelkezésre álló kő nagysága határozta meg a fotólitográfia méretét, az pedig akár plakátméretű, azaz 70x100 cm-es is lehetett. Nagyobbrészt persze kisebb fotólitográfiákkal találkozhatunk. |
|
|
| Magyarországi használata: |
A Színházi Látcső már említett 1863-as híradása után az Anyagi Érdekeink 1869. 58-as száma is közli a fotólitográfia használatát, elkészítésének módját. Mindkettőt megelőzi a következő hír: „Pataki (előbb Baerman) József okt. 1-én az uri utcában jelesen fölszerelt kő- és műnyomdát nyitand, mely photograph műteremmel és fametszési (xilograph) intézettel lesz egybekötve." (Családi Kör, 1862. augusztus 31. 558. o.) Klösz György 1885-ös hirdetése szerint „elvállal mindennemű fényképi felvételt, többszörösítéseket gépekről, ipar-mű és tantárgyakról s.a.t. Photolithographia, czinkographia, fénynyomás, autographia, fénymásolat". A König és Bayer fotócinkográfiai műintézet profiljába elsősorban az „autotípia, chromotypie, fotótípia és fotolitográfia" tartozott. 1880-ban a magyarországi születésű Victor Angerer August Angererrel társulva fotólitográfiai műhelyt nyitott Bécsben. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Bár sokszorosított eljárás, egy-egy szép állapotban maradt műlapért érdemes pénzt áldozni. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Konzerválása, restaurálása elsősorban papír- és nem fényképrestaurálási kérdéseket vet fel. |
|
|
| Irodalom: |
Antal
Miklós: A fényképezéshez és fénynyomási eljárásokhoz használt vegyszerek
ismertetése. Budapest, Atheneum, 1921.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA