-


VISSZA A FÕOLDALRA
························································································································································
ELÕZETES SZAVAK · FOTOTIPOLÓGIA · FOTÓKONZERVÁLÁS
························································································································································
DIREKTPOZITÍVEK · NEGATÍVOK ·  POZITÍV ELJÁRÁSOK
························································································································································
MÉRETEK · KÉMIA és TÖRTÉNETI MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR

  -

IVORITÍPIA

  -
 Névvariánsok:

Elefántcsont fotó; ivorytype, eburneum, photograph on ivory (ang.)

  -
 Nyilvánosságra  hozás idõpontja:

1865.

  -
 Használata:

Az 1910-es évekig használták.

  -
 Felfedezője:

J. M. Burgess.

  -
 Anyaga:

Természetes vagy mesterséges elefántcsont, kollódium vagy pigment képpel.

  -
 Jellegzetességei:

A transzfer eljárások egyik fajtája. Egy viaszolt üveglapról pigment vagy kollódium hártyán a képet elefántcsont lapkára vitték át. Olcsóbb változatainak hordozója mesterséges elefántcsont vagy olyan üveglap, amelynek a hátát egy elefántcsonthoz hasonló anyaggal vonták be. A kész képet gyakran színezték. (Az angol szakirodalom az eljárást eburneum néven ismeri, ivorytype-ként a krisztóleumot írja le, a krisztóleum elnevezést a chromotípiákra használja!)

  -
 A készítés módja:

Hasonlatos a porcelánképeknél használatos technikához. Az üveghordozóra készült kollódiumos diapozitívet vagy pigmentképet leválasztják hordozójáról, leúsztatják, s a kellően előkészített, zsírtalanított, simára polírozott elfántcsont lapocskára teszik át. A kollódium vagy pigmenthártya kicsit mindig nagyobb volt a lapnál, hogy nedves állapotában, csontkéssel óvatosan vissza lehessen hajtani a lapocska hátára. Ott szépen eldolgozzák, s az egészet még bevonják egy lakk- vagy kollódiumréteggel, hogy a kép sérülését akadályozzák.

  -
 Méretei:

Általában kisméretű, mert nyakláncok medáljaiba, brossokba, kis szalonképekbe készültek.

  -
 Magyarországi  használata:

A szakirodalom 1865-re teszi az eljárás feltalálását, a Nefelejts 1863. április 26-i számában viszont a következőket olvashatjuk: „az annyira nélkülözhetetlenné vált fényképészet egyik igen ügyes kezelőjét Bülch Ágostont ajánljuk ezúttal t. olvasóink figyelmébe. Csinosan és híven állítja elő az arcképeket, tetszés szerint a legelegánsabbul ki is festi azokat – s ami még nálunk nincs gyakorlatban, elephant-csontra is a legfinomabban. Műterme: Király utca 55-dik sz. ház udvarán."

  -
 Gyakorisága,  értéke:

Már elkészültekor is ritka és drága volt. Minden fotógyűjtemény kiemelt műtárgya lehet egy valódi ivoritípia.

  -
 Konzerválási  feladatok:

Az elefántcsontra felvitt kollódiumos vagy zselatinos emulzió az ilyen tárgy szokásos használata közben megkophat (lásd ékszerek, zsebóra-fedél vagy más használati eszköz), a szélről elindulva felválhat vagy felhólyagozhat az emulzió. Múzeumi körülmények között a jól tartott ivoritípiákat túlságosan sok veszély nem fenyegeti. Legnagyobb veszély a szakszerűtlen tartás, a rossz körülmények között való kiállítás vagy a hozzá nem értő által elkövetett tisztító vagy restauráló célzatú beavatkozás.

  -
 Irodalom:

[Bülch Ágoston hirdetése]. Nefelejts, 1863. április 26., Hölgyfutár, 1863. május 2. 415. o.; Arthur T. Gill: Photographic processes, a glossary and a chart for recognition. Museums Association Information Sheet, 1978. 21.

  -
 Internet:

---

 

  -    Magyar Fotográfiai Múzeum  --  Hungarian Museum of Photography    -    Amíg valakinek egy-két, esetleg tíz-húsz fényképe van, úgy tárolja, kezeli, ahogy ô maga  akarja, tudja...

Tôrténeti Fotóeljárások Magyarországon