-


VISSZA A FÕOLDALRA
························································································································································
ELÕZETES SZAVAK · FOTOTIPOLÓGIA · FOTÓKONZERVÁLÁS
························································································································································
DIREKTPOZITÍVEK · NEGATÍVOK ·  POZITÍV ELJÁRÁSOK
························································································································································
MÉRETEK · KÉMIA és TÖRTÉNETI MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR

  -

KAZOIDIN

  -
 Névvariánsok:

Kazoidin papír, kazein papír, casoidin papiros, fehérragasztó; casoidin paper (ang.); Kasein, Kasoidinpapier (ném.)

  -
 Nyilvánosságra  hozás idõpontja:

1903, Svájc.

  -
 Használata:

Az első világháborúig használták, a legnépszerűbb az USA-ban volt, ahol a mai napig is használatos a kreatív fényképészek körében. 1905-ben a Gevaert cég egy rövid ideig forgalmazott kazeinpapírt Casoidinpapier néven fényes és matt felülettel.

  -
 Felfedezője:

Dr. Otto B.(?)

  -
 Anyaga:

Ezüst alapú kimásolópapír, kötőanyaga a tej savanyítása útján nyert tejfehérje, a kazein. Használták azonban nemeseljárásként is, ez esetben elve azonos a többi kolloid anyag fényérzékenyítésével: a kolloidok bikromáttal (nátriumbikromát, ammóniumbikromát, káliumbikromát stb.) érzékenyíthetőek. Amennyiben színezik, akkor a cserzett (fény érte helyeken) megköti a festéket, a fény nem érte (cserzetlen) részeken eltaszítja.

  -
 Jellegzetességei:

Az albuminéhoz hasonlóan szívós, a mechanikai behatásokkal szemben ellenálló, nem ragadós, nehezen pöndörödő réteget képez. Lágyan és részletdúsan lehetett rá másolni. Felülete kicsit fényesebb és egyenletesebb, mint az albuminé, nem könnyű tőle megkülönböztetni, de nem sárgul meg olyan hamar. Általában baritált. Színe a barnától a vörösesbarnáig terjed.

  -
 A készítés módja:

Gyári előállítású, felhasználásra kész állapotban lehetett megvásárolni. Napfényen, kontaktolással másolták, majd kimosták (kiklórozták).

Színezéséhez a következő fürdőt ajánlották:
1000 ccm desztillált víz
4 gr rhodanammonium
80 ccm aranyklorid oldat (1:100)
Állandó mozgatás mellett, tompított fénynél 8–10 percig színezték. Öblítés után fixálták, mosták, majd még nedvesen keményítő csirizzel felragasztották. Legnagyobb gyártója a Trapp & Münch (München) és a Gevaert.

  -
 Méretei:

Mignon mérettől budoárig általános, az ettől eltérő ritka.

  -
 Magyarországi  használata:

1905–1920 k.

  -
 Gyakorisága,  értéke:

Nem volt különösebben elterjedt, ezért a népszerű kimásolópapírokhoz képest ritkább. Minden gyűjteményben érdemes tartani néhány példányt, már csak a technika szemléltetésére is. Értéke az eljárás különlegességén kívül a fotó kvalitásától függ.

  -
 Konzerválási  feladatok:

Megegyeznek a többi kolloid alapú anyagnál alkalmazottakkal.

  -
 Irodalom:

Hackl Károly: Gevaert kézikönyv. Budapest, 1914. 39–44. o.; Martin Hansch: Frühe Photographien – ihre Technik und Restaurierung. Kabinett-Verlag Uwe Scheid, 1985.

  -
 Internet:

---

 

  -    Magyar Fotográfiai Múzeum  --  Hungarian Museum of Photography    -    Amíg valakinek egy-két, esetleg tíz-húsz fényképe van, úgy tárolja, kezeli, ahogy ô maga  akarja, tudja...

Tôrténeti Fotóeljárások Magyarországon