|
OZOTÍPIA |
Névvariánsok: |
Ozotypia; ozotype (ang.); Ozodruck, Ozotypie (ném.) |
Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1899. |
Használata: |
Általános használata 1899–1914 között. |
Felfedezője: |
Thomas Manly. |
Anyaga: |
Káliumbikromát, mangánszulfát, timsó, bórsav és valamely kötőanyag, általában gumiarábikum, halenyv. |
Jellegzetességei: |
Kontaktcserzéses nemeseljárás, a pigmenteljárás egyszerűsített változata. Bikromátos papíron kimásoltak egy képet, amit pigmentképpé alakítottak, tehát minden további átvitel nélkül helyes állású (nem oldalfordított) képet kaptak. |
A készítés módja: |
Káliumbikromát, timsó, bórsav és higított halenyv oldatával bevontak egy papírt, sötétben megszárították, majd kontaktmásolással napfényen rámásolták a képet, míg a részletek jól láthatóak nem lettek. Összepréselték pigmentpapírral, ahol kontaktcserzéses módon alakult ki a kép. Kevéssel
a feltalálás után Manly módosította receptjét és a következő savfürdőt
állította össze: |
Méretei: |
6x9 cm-es képeket is láttam már, de az általános méret 13x18, 18x24 cm. Elvétve nagyobbak is előfordulhatnak. |
Magyarországi használata: |
Nálunk alig használták, de másutt népszerű volt. A londoni Ozotyp Company 1903 körül fényes és matt papírok gyártására egyaránt berendezkedett, és készen árulta a fényérzékenyítéshez használt oldatot is. Dr. Joanovich Pálnak az Angelo di San Marcot és még néhány templombelsőt mutató képei az „oly kevesek kultiválta ozotyp nyomásnak pompásan sikerült példányai". (Mario: Impressziók az országos fényképkiállításról. Az Amatőr, 1908. június, 81–84. o.) |
Gyakorisága, értéke: |
Meglehetősen kevés ismert példányt ismerünk, ezért kvalitásain túl ritkasága is emeli értékét. |
Konzerválási feladatok: |
Megegyeznek a pigmentképeknél ismertetetekkel. |
Irodalom: |
[–]:
Javított ozotypia. Th. Manly londoni előadása alapján. Fényképészeti Szemle,
1900. március, 59–60. o.; |
Internet: |
--- |