|
PALLÁDIUMKÉP |
Névvariánsok: |
Palladiotype, palladium print, palladio paper, (ang.); Palladiotypie (ném.) |
Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
Az első világháború után terjedt el. |
Használata: |
Alleyne Reynolds. Willis vezette be, bár Ardaser kísérletezett először az iridiummal és a palládiummal. |
Felfedezője: |
A papír hordozón a palládium kötőanyag nélkül alkot képet. Ha nem is olcsó, mégis kevésbé drága, mint a platina. Némely tulajdonsága egyezik a platináéval. |
Anyaga: |
A papír hordozón a palládium kötőanyag nélkül alkot képet. Ha nem is olcsó, mégis kevésbé drága, mint a platina. Némely tulajdonsága egyezik a platináéval. |
Jellegzetességei: |
Mivel nincs kötőanyaga, mikroszkóp alatt láthatóak a papírrostok. Az első világháború utáni általános elszegényedés idején a platinotípiát váltotta ki, de már korábban is használták. Tónusa melegebb barna, mint a platinotípiáé. Nemcsak képkészítésre, hanem matt celloidinképek színezésére is használták. |
Csepp-próba: |
a rézklorid az ezüstöt kihalványítja, ellenben a platinára és a palládiumra nem hat. Ezért ha egy platinnal színezett ezüstkép sarkára csöppentünk egy gombostűhegynyi rézkloridot, ott kihalványodik, mutatván, hogy még sok, változatlan ezüst van benne. A palládiummal csak színezett ezüstképen ezzel szemben csak kis változást okoz. |
A készítés módja: |
Érzékenyítése és másolása nagy vonalakban megegyezik a platinotípiáéval. |
Magyarországi használata: |
Az európai használókhoz hasonlatosan magyarországi elterjedése a platina megdrágulásával, háttérbe szorulásával kezdődött az első világháború utáni általánosan romló gazdasági helyzetben. Magyarországi közgyűjteményekben - miután az így készült képekre általában nem írták rá az eljárás nevét - nem szerepelnek elkülönítve, nincs olyan alkotó, aki erre specializálta volna magát. 1996-tól Szilágyi Sándor és Drégely Imre reményt keltő kísérleteket folytat az Egyesült Államokból készen vásárolt palládium papírokkal. |
Gyakorisága, értéke: |
Senki nincs azon adatok birtokában, hogy egy-egy magyaroszági közgyűjteményben található-e és hány az eljárásból. Úgy gondolom, hogy az 1920 és 1930 között készült igényesebb portrék között nem kevés számban fordul elő ezzel az eljárással készült kép. Tájképekre, néprajzi felvételekre csak a tehetősebb, főúri amatőrök, kutató utazók használták. Az ily módon készült fotók értéke meghaladja a hagyományos brómezüst zselatin képek értékét. |
Konzerválási feladatok: |
A palládium, a platinához hasonlóan jobban ellenáll a légszennyeződésnek, vegyi hatásoknak, mint az ezüst. Mind a palládiumképek, mind az így színezett ezüstképek meglehetősen stabilak. |
Irodalom: |
[–]:
Palladium-színező fürdők. Fényképészeti Szemle, 1900. szeptember, 204–205.
o.; |
Internet: |
--- |