-


VISSZA A FÕOLDALRA
························································································································································
ELÕZETES SZAVAK · FOTOTIPOLÓGIA · FOTÓKONZERVÁLÁS
························································································································································
DIREKTPOZITÍVEK · NEGATÍVOK ·  POZITÍV ELJÁRÁSOK
························································································································································
MÉRETEK · KÉMIA és TÖRTÉNETI MAGYAR-MAGYAR SZÓTÁR

  -

SPITZERTÍPIA

  -
 Névvariánsok:

Spitzertypia.

  -
 Nyilvánosságra  hozás idõpontja:

A szabadalmi leírást 1905-ben nyújtották be, az első színes spitzertípiát 1907-ben nyomtatták.

  -
 Felfedezője:

Spitzer Emánuel magyar származású grafikus. 1905-ben dr. Robert Defreggerrel megalapította a Müncheni Spitzertípia Társaságot, mely 1909-ig működött.

  -
 Anyaga:

A kész nyomat csak papírból és nyomdafestékből áll.

  -
 Jellegzetességei:

Féltónusú képek mesterséges raszter igénybevétele nélküli sokszorosítására szolgáló eljárás. Bármely meglévő negatívról lehet fémre másolni. A spitzertípia nyomatok részletgazdagok, a klisékészítés viszonylag gyors, egyszerű, s nagy előnye, hogy a klisé együtt nyomtatható az ólombetűs szöveggel. Lehet egy és többszínű nyomatot is nyerni általa.

  -
 A készítés módja:

Egy polírozott rézlemez felületét ammónium- vagy káliumbikromáttal érzékenyített halenyv és gumiarábikum keverékével vonták be, majd megszárították. Kontaktolással lehetett a negatívot rámásolni. Ahol fény érte, ott cserződött, ahol nem, onnan vízzel ki lehetett mosni az enyvet és a gumiarábikumot. Vaskloriddal maratták, így hozták létre a nyomóformát.

  -
 Méretei:

Igazodtak az illusztrált folyóiratok, könyvek méreteihez. Feltehetőleg csak elvétve készült belőle 30 cm-nél hosszabb oldalú.

  -
 Magyarországi  használata:

Nincs adatunk. Közgyűjteményekben feltehetőleg előfordulnak, de nincsenek meghatározva.

  -
 Gyakorisága,  értéke:

Sokszorosító eljárás, műtárgyértéke csekély, de komolyabb gyűjteményekben kell belőle néhány ép példány.

  -
 Konzerválási  feladatok:

Elsősorban papírrestaurálási, konzerválási feladatokat kell szem előtt tartanunk.

  -
 Irodalom:

[–]. A Fény, 1906. 1–3. 35. o.;
Vannai Nándor: Fotómechanikai sokszorosítóeljárások. Fotóművészet, 1990. 3–4. 91–94. o.

  -
 Internet:

---

 

  -    Magyar Fotográfiai Múzeum  --  Hungarian Museum of Photography    -    Amíg valakinek egy-két, esetleg tíz-húsz fényképe van, úgy tárolja, kezeli, ahogy ô maga  akarja, tudja...

Tôrténeti Fotóeljárások Magyarországon