|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZÉNNYOMAT |
|
|
| Névvariánsok: |
Carbon-nyomat, karbon, karbonnyomat, korom eljárás; carbon print (ang.), Karbrondruck, Kohledruck, Kohleverfahren (ném.) |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1855, majd 1864. |
|
|
| Használata: |
1869 és 1930 között használták, legnagyobb gyártója a The Autotype Company. |
|
|
| Felfedezője: |
Alphonse Louis Poitevin. Sir Joseph Wilson Swan 1864-ben írta le az eljárást, s ő adta el a jogokat a The Autotype Companynak. |
|
|
| Anyaga: |
Papír, zselatinban elkevert finom szénpor, vagy lámpakorom. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Mindenben megegyezik a pigment eljárásnál ismertetettekkel, kivéve, hogy a szénpor színéből következően csak fekete-fehér lehet. A sötét területeken felszíne síma, majdnem fényes. A világosabb területeken a vékonyabb bevonat mattabb felületet ad, s alatta észrevehetők a papírrostok. Néha szabad szemmel is jól látható relief van a világos és a sötét részek határán. Finom részletek visszaadására képes, tónusskálája folyamatos a legvilágosabbtól a koromfeketéig. Harmincszoros nagyítás mellett már láthatók a pigment-részecskék. Némely szerzők a pigmentnyomással azonos értelemben használták, gyakori a terminológiai zavar. Nem összetévesztendő a carbro-nyomattal! Külsőre hasonlíthat a feketére színezett woodburytípiához, de általában nagyobb és a nyomattal ellentétben körül van vágva. |
|
|
| A készítés módja: |
A szénporral, korommal kevert zselatinréteget jól enyvezett papírra visszük fel, majd káliumbikromáttal félhomályban érzékenyítjük. Exponálás másolókeretben, kontakt eljárással. Expozíció után a réteget víz alatt átvisszük egy üveglapra. Ezután a meg nem világított részeken a nem cserződött zselatin a szénporral együtt kimosódik, a cserződött helyeken viszont a helyén marad. Ezután a zselatinfóliát ismét papírra visszük át. A gyári készítésű szénpapír 1905-ben került forgalomba, ezt a felhasználónak csak érzékenyítenie kellett bikromátban. Előtte (1890 körül) már árultak korom-selyempapírokat többféle színben is. |
|
|
| Méretei: |
Miután kontaktmásolásos eljárás, s abban az időben csak elvétve dolgoztak 9x12 cm-nél kisebb negatívra, ezért a szénképek is ekkorák, de inkább ennél nagyobbak voltak. A 30x40 cm már igen ritka. |
|
|
| Magyarországi használata: |
Kevés adattal bírunk. Tudjuk, hogy Rosenblatt Emánuel, Veress Ferenc készített szénképeket. A gyűjtemények több azonosítatlan, meghatározatlan példányát őrzik. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Itthon viszonylag ritka. Értékét a kép kvalitásán és szerzőjének ismertségén kívül állapota is jelentősen befolyásolja. Itt is érvényes, hogy a nagyobb méret önmagában is értéknövelő tényező. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
Miután nem ezüst alkotja a képrészeket, szinte korlátlan ideig tartós marad, feltéve ha a használt festékanyag tartós. Szulfidképződés nem látható, nem is fakul könnyen. A sötétebb részeken néha a festék megrepedezik. Hajlamos a kunkorodásra, különösen, ha nedvesebb helyen tartják. |
|
|
| Irodalom: |
Susie Clark: Fényképészeti anyagok állományvédelme. Kézirat. é.n. 22–23. o. |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA