|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
ZSELATINOS NAPFÉNYPAPÍR |
|
|
| Névvariánsok: |
Arisztopapír, arisztó, aristopapír, zselatinos ezüst kimásolópapír, klórezüst-gelatin-emulziós kép, chlórezüstgelatin-emulsiós papír, citrát papír; gelatin printing-out paper, (POP), aristotypiets (ang.); Aristopapier, Chlorsilbergelatinepapier, Auskopierpapier, POP-Gelatinesilberpapier (ném.) A nevet először csak egy meghatározott papírfajtára alkalmazták, azaz márkanév volt, de hamarosan minden klórezüst zselatinos kimásolópapírra kiterjesztették. |
|
|
| Nyilvánosságra hozás idõpontja: |
1882 |
|
|
| Használata: |
Két évvel később kezdődött el ipari gyártása. A düsseldorfi Liesegang-cég hozta forgalomba 1886-ban. Használata az 1940-es évekig nyomon követhető. 1890-ben adta neki a kimásoló papír (Printing Out Paper) nevet a Britannia Works Company, az Ilford elődje. Használata az 1920-as évek második felére szinte teljesen megszűnt, amikor a villanyvilágítás általánossá válásával az előhívópapír lépett a helyére. |
|
|
| Felfedezője: |
William de W. Abney, Barker. |
|
|
| Anyaga: |
Zselatinos kötőanyagú, hordozója papír, felületén barit. A képet ezüst alkotja, általában arany- vagy platinaszínezett. |
|
|
| Jellegzetességei: |
Zselatinemulziós, klórezüst kimásolópapír. Érzékenyebb és tartósabb volt, mint az albumin. A legvilágosabb árnyéktól a sötét részekig jól átrajzolt. Ránézetre az albuminnál kontrasztosabb, a celloidinnál lágyabb képet ad. Barnás színű, fényes vagy félmatt. Barna színe a másolás során alakul ki, ellentétben a legtöbb előhívópapírral, amely feketés árnyalatú, s csak utólagos színezés következtében válik barnává. Általában baritált. |
|
|
| Csepp-próba: |
vízre 1–2 perc alatt duzzad, rézkloridtól halványodik, újrahívható. A zselatinos előhívópapírtól felületileg csak mikroszkóp alatt különböztethető meg, bár megfigyelhetően melegebb képárnyalata van, mint az előhívó papíroknak. Papírhordozója vastagabb, mint az albuminé vagy a celloidiné. Nagyon nagy (40.000-szeres) nagyítás során finomabb szemcseszerkezete megkülönbözteti az előhívópapírtól. Fajtái: Solio (a Kodak 1892-től gyártotta), Blue Star, Emera, Stella, Nisi, Relor, Estona. Kodak Proof néven ma is gyártanak ilyen anyagot az USA-ban, de általános használata az 1920-as évek végén lezárult. |
|
|
| A készítés módja: |
Manufakturális előállítású emulziós papír, házi előállítására általában nem vállalkoztak. Működő, kipróbált recept: 300 ml desztillált vízben főzünk 20 g zselatint, 5 g nátriumkloridot és 3,5 g ammóniumkloridot. Az oldatot ecsettel a lehető legvékonyabban, egyenletesen felhordjuk a papírra, majd megszárítjuk. Sötétkamra-világításnál, 10%-os ezüstnitrát oldaton úsztatva érzékenyítjük, vigyázva, hogy a levegőbuborékokat szétoszlassuk, s a papír hátoldalára ne kerüljön ezüstnitrát. Szárítás után másolókeretben exponáljuk, s 10%-os nátriumtioszulfátban rögzítjük. Aranyklorid oldatában színezhetjük. |
|
|
| Méretei: |
Vizitkártyától a 30 cm hosszabbik oldalú nagyításokig terjed. Elvétve ettől eltérő méretekben is előfordulhat. |
|
|
| Magyarországi használata: |
1885 k–1930 k. 1887-ben a Trapp & Münch-, az Obernetter- és a Liesegang-féle klórezüst zselatin papírokat lehetett készen kapni, ám Veress úgy fogalmazott, hogy bár a „rájok készített képek élesebbek és tisztábbak és főképpen állandóbbak", mint az albuminképek, mégsem tudják kiszorítani ezeket. Konkoly-Thege Miklós 1887-ben Just-féle brómezüst zselatin papírra készítette képeit. E fajtából 1890 körül az Eastman-féle papírok is nagy népszerűségnek örvendtek. A Gevaert gyár Blue Star néven 1903-ban nálunk is forgalmazta klórezüstzselatin papírját. |
|
|
| Gyakorisága, értéke: |
Mint technika, meglehetősen gyakori volt. Csak a kép kvalitása, a szerző személye emeli értékét. |
|
|
| Konzerválási feladatok: |
A zselatin viszonylag jól bírja a száraz meleget, de a nedvességgel párosult meleg fokozatosan tönkreteszi. Legideálisabb a 8–10 °C és a 30% relatív páratartalom. (Megengedhető szélső határ a 13–15 °C és a 40% páratartalom.) Kedvező körülmények között hamar elszaporodnak benne a mikroorganizmusok (baktériumok, gombák), ezek a kép pusztulását okozzák. Savas behatásokkal szemben sem ellenálló, veszélyes rá a nitrocellulóz filmek bomlásakor felszabaduló savas gáz. Legveszélyesebb a hőfok és a páratartalom gyors változása, mert a zselatin túlságosan száraz helyen könnyen elveszti nedvességtartalmát, de képes gyorsan átnedvesedni magas páratartalmú helyen. Mindkét eset komoly megpróbáltatást jelent a zselatinrétegnek (repedezettség, leválás). |
|
|
| Irodalom: |
Veress
Ferenc: A positív képről. Fényképészeti Lapok, 1885. 12. 258. o.; |
|
|
| Internet: |
--- |
|
 |
|
 |
|
|
VISSZA A FÕOLDALRA